Barátok között
Kittenberger számára a ruvánai állatbefogó camp remek lehetőséget adott a fogságban tartott különböző fajú állatok közötti kapcsolatok megfigyelésére. A vadállatok esetében így kötött "barátságok" korántsem természetesek, csupán a mesterséges, zárt környezeti körülmények hatására alakulnak ki.
Szoros kapcsolatok különböző fajok között természetes környezetben is létrejönnek, de azok az egyazon élőhelyen együtt élő populációk szintjére korlátozódnak. A populációk közötti kölcsönhatások a természetes együttélés velejárói és többnyire előnyt vagy hátrányt jelentenek a másik populáció egyedeivel szemben. Ezért mindenképpen elgondolkodtató, hogy zárt környezetben különböző fajokhoz tartozó egyedek között miért és mi alapján alakulnak ki szoros és önzetlen kapcsolatok.
Kittenberger saját megfigyelései alapján több példát is felhoz erre, melyekből néhányat most megosztok Önökkel:
"Harmadik afrikai kirándulásom során...sztyeppi állatkertemben az állatbarátságoknak sok kedves jelenetét láthattam, tapasztalhattam...a kis állatok gyorsan összebarátkoztak társukkal, annyira,hogy némelyik baráti pár elválaszthatatlanná vált. Legérdekesebb, mert a legszokatlanabb volt egy kis törpegazella-gida és egy még pelyhes koronásdaru barátsága.
Ez a két teljesen különböző fajú állatcsöppség, hamar össze barátkozott, s el nem vált egymástól. Öröm volt elnézni játékiakat, hogy a kis gazellagida nekiszaladással, kos módra, megtámadta pihés barátját, amaz meg csőrével, szárnyával védte ki a játék támadást. Ha aztán ebbe beleuntak és a kis gazellagida leheveredett, akkor a kis daru csőrével kutatott kis barátja élősdijei után, mígnem ő is melléje kuporodott. Később mikor a koronásdaru növekedni kezdett, gyerekes esetlenséggel eljárta heverésző barátja körül a koronásdarvak délceg násztáncát...
Egy másik törpegazella-gidám egy kis kecskegidával barátkozott össze. Ezek is nap-nap után páros viaskodást játszottak, s ha a kecskegida két hátsó lábára állva "bakolt", a gazella kos módjára hátrálva és hirtelen előretörve válaszolt a támadásra.
Vadonsági állatkertemben egyébként a mulatságos külsejű gnúborjak voltak a legjátékosabbak. Természetes, hogy ők is választottak maguknak barátokat a másfajta antilopok köréből. Az egyik gnúborjúnak például egy nagyon bizalmatlan természetű tehénantilop-borjú lett a barátja. Ez az ifjú tehénantilop legelés közben meg-meglépett, s nem akart semmiképp visszamenni a karámba. Ilyenkor odaengedtük hozzá barátját. a gnúborjút, és együtt a két jó barátot most már vissza tudtuk csalogatni a helyükre"
Kittenberger nem ír példát ragadozó-növényevő barátságról, pedig fiatal korban erre is akad példa. Ezek a kapcsolatok szinte kizárólag az egészen fiatal egyedekre jellemzők, a ragadozó növekedésével a másik egyed számára sokszor tragikus véget ér. Ilyenkor előfordulhat, hogy játék közben a növényevő olyan magatartást tanúsít, mely a ragadozóban zsákmányszerzési viselkedést vált ki, s ez a másik egyed pusztulásához vezet.
A zárt környezetben élő különböző fajhoz tartozó egyedek közötti kapcsolatok vizsgálata az etológia igen érdekes, bár kevésbé kutatott területe.
