MAUSER
"EGY MAUSER TÖRTÉNETE"
Bár ez a téma nem kapcsolódik szorosan Kittenberger afrikai életútjának kutatásához, úgy gondolom mégis helyet kaphat itt, tekintve hogy 1903-tól 1944-ig kíséri végig Kittenberger életét.
Legendás puska, mely egy 1904-es oroszlán támadás miatt vált egyedivé, Kittenberger számára örök emlékké, számunkra ikonná.
Hogy mitől válhatott ez a puska kuriózummá megtudhatjuk Kittenberger 1904 szeptember 3.-án kelt leveléből:
""A Lettima-hegyek alól, súlyosan megsebesülve, tizenkét nehéz és sok apró sebtől és nagy vérveszteségtől elgyengülve hoztak a másszaiak Mosiba. Június 11-én reggel leütött egy oroszlán. Mindez nem történt volna, ha puskám a második lövésre nem mond csütörtököt, midőn a meglőtt oroszlán támadott, és közelre kellett várnom, mert a magas fűben nem láttam. Irtózatos küzdelem volt ez, és senki sem volt közelben. Végre bal kezemmel elkaptam a nyelvét, s azt erősen megrántottam. Ez a bestiát annyira zavarba ejtette, hogy volt időm a rossz patront kirántani, - ismételni, s ellenfelemet szembe lőni. Az oroszlán mellől nagy nehezen feltápászkodva, tanyám felé kezdtem vánszorogni. Útközben sokszor összeestem. Tanyám közelében azután végképp elhagyott az erőm, de akkor embereim jöttek és bevittek. Itt a nagy sebeket kimostam és bekötöztem, és a jobb kezem lecsüngő középső ujját levágtam (kedves operáció volt). Mauser puskám, mellyel, mikor az oroszlán leütött, védekeztem, most igazi kuriozitás; úgy hiszem, beillene akármilyen gyűjteménybe; hat helyen látszik meg a foga. Nagyon keserves dolog volt Mosiba jutnom. Az aruszasziniekkel (egyik masszái törzs) való hosszú huzavona után egy pokrócból készített ágyon cipeltek az úttalan vadonságon Mosi felé. A sebláz is gyötört. És ez az állapot hat hosszú napon át tartott. Mosiban nem volt orvos, egy ügyes fekete betegápoló és Meimáridisz újították fel a régi kötelékeket. Innen a rambói misszióállomásra vittek gyógykezelésre, ahol elgyengült testemen 41 fokos epeláz vett erőt. Bizony, mostanában annyi volt a szenvedésből, hogy elképzelni csak az tudja, aki ehhez hasonlót átélt az afrikai vadonban..."
(Fekete István: Kittenberger Kálmán élete)
A puskával kapcsolatban még sok mindenről lehetne írni, hogyan szerezte be, a két világháború között milyen viszontagságokon ment keresztül, hogy elveszett és megint meglett, ezek azonban megtalálhatók a könyvekben is.
Ennek a kutatási témának egészen más célja van:
Hogy egy elveszettnek hitt fegyvert mintegy 74 év távlatából megtaláljunk, valószínűleg meddő vállalkozásnak tűnik. Minden bizonnyal az is, hisz okkal feltételezzük, hogy 1944-ben a nyilastörvények alapján beszolgáltatott Mauser végleg eltűnt a II. világháború forgatagában.
Kittenberger a következőket írja erről:
"Aztán elkezdődtek a fasizmus sötét, szőrnyű évei, 1944-ben a nyilasok általános fegyverbeszolgáltatást rendeltek el. Mauseremet betömve a csövét, használhatatlanná tettem, hátha így megszabadul a beszolgáltatás alól... Több más puskámmal együtt végül a Mausert is be kellett szolgáltatnom. Most már aztán véglegesen és örökre elveszett... Új tulajdonosa, ha ugyan el nem dobta, biztosan nem is sejtette, hogy mik azok a mély sérülések az agyon és az előagyon, és azt sem, hogy egy öreg vadász egyetlen olyan puskája volt ez, melyet emlékül tartogatott..."
(Kittenberger Kálmán: A Kilimandzsárótól Nagymarosig)
Természetesen ezek után teljességgel lehetetlen akár még csak feltételezni is, hogy valahol meglelhetjük ezt a puskát. Én mégis hiszek benne, s az alább részletezésre kerülő gyakorlati kutatói munka, igen halványan, de mégis reménykedésre adhat okot.
A fegyvereket szigorúan a lakóhely szerinti rendőrkapitányságon kellett leadni ezért nagy valószínűséggel feltételezhetjük, hogy Kittenberger Nagymaroson szolgáltatta be fegyvereit. Szerencsére a leadott fegyverekről minden esetben nyilvántartás készült, így ugyancsak feltételezhetjük, hogy a Nagymaroson lajstromba vett puskák között a leadott Mausert megtaláljuk.
A gyakorlati munka első lépése volt azt kideríteni, melyik levéltár őrizheti a kérdéses dokumentumot, feltételezve, hogy valóban levéltárba került és a hosszú évtizedek alatt nem semmisült meg.
Hosszas vizsgálódást követően a Magyar Nemzeti Levéltár Pest Megyei Levéltára tűnt a legbiztatóbbnak arra, hogy a keresett iratot megtaláljam. Kérésemre, a levéltár által küldött vizsgálati javaslat óriási mennyiségét tekintve több napot szándékoztam eltölteni az intézményben.
A levéltár az alábbi iratok átvizsgálását javasolta:
• V. 1079-C/b Nagymaros nagyközség iratai 1818-1950, Polgári kor, Elöljárósági iratok 1895-1944
o 96-103. dobozok 1944-es évből
o 167. közigazgatási mutatókönyv 1944-es év
• IV. 408-b Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye alispánja iratai, Közigazgatási iratok 1876-1950
o Tárgymutató 1944. A-Z 52. kötet
o Községi mutató 1944. L-Z 45. kötet
Megérzésem nem csalt. Nagymaros nagyközség 1944-es évből származó közigazgatási mutatókönyvében végül ráleltem a nagymarosi lakosok által beszolgáltatott fegyverek nyilvántartására.
A dokumentum alapján 26 személy 32 lőfegyvert szolgáltatott be. Kittenberger Kálmán saját kezűleg 3 puskát írt be a jegyzékbe.
Ezek a következők:
- Winschester gyártmányú 10 mm-es lőfegyver - gyártási száma 107111
- Winschester gyártmányú 10 mm-es lőfegyver - gyártási száma 87024
- Werndl gyártmányú 12 mm-es lőfegyver - gyártási száma 837
A várt eredmény így elmaradt, mert a Mauser sajnos nincs köztük. Akkor hol lehet, merre keressem tovább. Érdeklődésemre a Pest Megyei Levéltár igazgatójának Dr. Schramek Lászlónak mellékelt válaszából (beszúrása később) kitűnik, érdemes más levéltárakban is vizsgálódni.
A kudarc után egyre több kérdés merül fel. Lehet, hogy több esetben adott le fegyvereket Nagymaroson s így az másik nyilvántartásban szerepel? Ebben az esetben azonban az átvizsgált mutatókönyv nagy valószínűséggel tartalmazta volna. Mivel ebben az időben lapszerkesztőként a fővárosban dolgozott, előfordulhat, hogy más fegyvereit ott szolgáltatta be? Ezt eléggé valószínűtlennek tartom, hisz a puskákat a lakóhely szerint illetékes rendőrkapitányságon kellett leadni. De hátha mégis...
Bár nagyon elhamarkodott és a tárgyi bizonyítékokon alapuló kutatómunkával teljes mértékben szembe megy egy olyan szubjektív gondolat, mely ráadásul Kittenbergerhez sem igen etikus: elképzelhető, hogy ezt a puskát mégsem adta le? Indok persze bőven lehetett rá, de kérdés ezt meg tudta e tenni?
ÚJABB ADALÉKOK (2018. 11. 17.)
Pár hete került fel honlapomra a Mauser kutatással foglalkozó cikkem, melyben részletesen leírtam a munka menetét, módszerit és a felmerülő problémákat. Végsó konklúzió természetesen azóta sem született, maradt egy igen merész következtetés, amit még csorbít az a tény hogy egy adatból semmiféle valós megállapítás nem születhet.
Azóta nem hogy tisztult volna a kép, de az előkerült pár információ még csak tovább homályosítja azt.
Kittenberger 1927-ben megjelent Vadász- és gyűjtőúton Kelet-Afrikában c. könyvében a következőket írja róla:
"... Fektemben puskámat két kézre fogva keresztben az oroszlán szájába szorítottam és úgy próbáltam távol tartani magamtól. A puskán egy 7 mm-es Mauseren, melyet a neves német vadásztól, C. G. Schillingstől vettem, jól meg is látszanak az oroszlán fogainak nyomai... "
A másik, Mauserről szóló idézetet az 1956-ban megjelent Kilimandzsárótól Nagymarosig c. munkájában olvashatjuk:
" Schillings nagy szafarija... Mosiban... oszlott fel, ott árverezték el a felszerelés nagy részét... Sikerült is jó egynéhány dolgot beszereznem Schillings felszereléséből egy derék görög kereskedő révén, aki megvásárolta az óriási szafari legtöbb... dolgát..., amit beszereztem egy golyós puska volt: egy hét milliméteres Mauser...(Ez még nem az én történetem Mausere, csak az "előfutárja"). Sok száz töltényt lőhetett ki... gazdája, mert rövid használat után a puska teljesen kilövődött... Hogy mentsem a menthetőt, eladtam hát én is és mindjárt szereztem ugyanabból a forrásból, egy másik, gyári készítményű hét milliméteres Mausert. Az előbbi, a Schillings-féle, neves puskaművesnek volt a munkája, ez az újabb pedig gyári tucatpuska... mégis ez lesz az én történetem hőse, ez lesz az a Mauser, amely velem együtt s egyszerre sérült meg..."
Ez utóbbi idézet igen sok információt tartalmaz, mely kérdések egész sorát veti fel. Egyértelmű, hogy az első fegyver nem a kérdéses Mauser, hiszen az a további vadásztatra nem volt már alkalmas, így eladta. De honnan is származik a második fegyver? "ugyan abból a forrásból" - de mit ért ez alatt? Schillings elárverezett felszerelését vagy a görög kereskedő árukészletét. Ez utóbbi esetben egyáltalán nem biztos, hogy, Schillingstől való a fegyver. Bár még lehetnek kétségeink a fegyver eredetét illetően, de a következő mondat mintha pontot tenne erre: "Az előbbi a Schillings féle ..." egyértelműsíteni látszik, hogy a második fegyver nem Schillingstől származik. Ezt megerősíti a puskákról adott egyéb információ.
Mielőtt ezt megnéznénk, ismerjük meg Schillingset is. Teljes neve Carl Georg Schillings a kor talán legnagyobb felfedezője, természettudós, gyűjtő és vadász, a természetfotózás és legfőképpen az éjszakai természetfotózás úttörője. Zoológiai munkái a kor tudományos állását tekintve alapműnek tekinthetők. Kittenberger is többször hivatkozik rájuk. Számos addig ismeretlen fajt írt le a kullancsoktól a nagyobb emlősökig, melyek közül több faj az ő nevét viseli. Hatalmas, 2-300 fős szafarikkal járta Német-Kelet-Afrika ismeretlen vadonjait. Munkáját az akkori Német Császárság bőkezűen támogatta. Utolsó felfedező útjáról visszatérve Moshiban árvereztette el óriási szafarijának összes felszerelését. Fegyverei, valószínűleg német puskaművesek finom munkái lehettek.
És itt térjünk vissza az eredet problémához. Kittenberger írja "...a Schillings-féle, neves puskaművesnek volt a munkája, ez az újabb gyári tucatpuska..." Amíg bizonyítást nem nyer persze nem lehet kizárni, hogy az is Schillingsé volt, de ,a fentiek birtokában számomra kevésbé valószínű.
E bizonytalan képet tovább árnyalja, ha megvizsgáljuk a két könyv kiadásának idejét. A Vadász- és gyűjtőúton Kelet-Afrikában c. könyve 1927-ben íródott, míg a Kilimandzsárótól Nagymarosig c. összeállítása 1956-ban jelent meg. Ezzel a címmel tulajdonképpen harmadik kötetét szerette volna kiadni, de annak kézirata Budapest ostrománál megsemmisült. Azonos címmel még életében megjelent ugyan egy könyv, de azt a szerkesztők erősen cenzúrázták.
Ki tudja? Talán a legendává vált Mauser úri származása nem illett össze a kor elvárásaival, így minősült át gyári tucatpuskává. És ezért fordulhat elő ez az ellentmondás.
Vagy valóban nem Schillingsé volt a puska ...?
u.i.: elképzelhető, hogy az olvasó túl szőrszálhasogatónak tarja a fenti, gondolatmenetet, de be kell látni, hogy e kutatási munkával kapcsolatban minden körülményt tisztázni szükséges.
u.u.i. és ki az a görög? az árverezés helyszínét tudjuk, az időpontja könnyen kideríthető, ekkora üzletnél bizonyára számtalan dokumentum keletkezett, például adás-vételi szerződések, melyek levéltárakban fellelhetők stb.
ÚJABB ADALÉKOK (2018. 11. 22.)
1903 januárjában Mombasánál teszi először lábát a vén kontinensre, Damaszkin Arzén kíséretében (róla a PORTRÉ oldalon olvashat). Damaszkin a parttól mintegy 180 km-re fekvő Moshiba igyekszik, hogy Kelet-Afrika belsejében vadászhasson.
Az akkor mindössze 22 éves Kittenbergeren hamar úrrá lesz Afrika gyakori betegsége a malária. Igen rossz bőrben ér Moshiba, ahol a katonai erődítmény (bóma) kórházában rögtön ápolásra szorul. Itt ismerkedik meg Meimaridisszel. Hogy Meimaridisz itt milyen beosztásban dolgozik, számomra nem világos, de a lényeg az, hogy most is és a későbbiekben is mindig segítőkészen áll Kittenberger mellett. Fekete István Kittenbergerről szóló könyvében ezt írja róla: "Ez a görög Meimáridisz ültetvényes volt Mosiban, kereskedő és fuvaros-vállalkozó, szóval derék levantinus, aki mindent megfogott és kihasznált, ami üzlet volt, s ami pénzt hozott a házhoz."
Egyértelműnek látszik tehát, hogy mikor Schillings szafarijával bevonul a bómába, az elárverezésre váró holmik nagy részét ő vásárolja fel. Viszont az sem világos, Kittenbergernek miért kellene másodkézből megvennie a puskát, ha azt közvetlenül is meg tudta volna tenni. Fekete könyvében soha nem is említ másodkézből való vásárlást, azt közvetlenül Schillingstől valónak tartja.
Megerősíteni látszik a gyári tucatpuskáról tartott elképzelésem. Az alábbi Fekete idézet alapján kizártnak tartanám ilyen puska előfordulását Schillings szafarijában:
"Schillings árverése egész kis vásár volt, egy-egy darabja értékesebb, mint az ő (Kittenberger szerk.) egész trópusi felszerelése. És itt döbbent rá arra is, hogy nem elég a bátorság, a kitartás, az áldozatkészség, mert a dupla sátrak, a fürdőkádak, moszkitóhálók, a tökéletes fegyverek, a fényképezőgépek, takarógarmadák, a trópusi fehérnemű, a ruhák, cipők, gumicsizmák elsősorban nem is a kutatót szolgálják, hanem a célt és az eredményt. Schillingsnek olyan patikafelszerelése volt, hogy az egy kisebb magyar városnak elég lett volna akkoriban, tömve a német gyógyszeripar remekeivel. A kígyómarástól a mennykőcsapásig volt abban mindennek ellenszere. Nem sokat vesződött tehát a betegségekkel, nem ivott pocsolyavizet, nem hevert tétlenül lázban fetrengve, hanem dolgozott és gyűjtött. És nem vesződött a preparálással, mert képzett preparátort vitt magával, és nem vesződött a teherhordókkal, mert fegyelmezett aszkárik tartották rendben az egész tábort."
Nagy valószínűséggel tehát Meimaridisz a Kilimandzsárótól Nagymarosig c. könyvben említett görög, aki 1905 táján végleg visszaköltözik Görögországba. Az utána fennmaradt dokumentumokat ott kell keresnünk.
Akiben a szálak összekuszálódtak a jelenlegi alapprobléma: a Mauser eredete nem egyezik a Vadász- és gyűjtőúton Kelet-Afrikában és a Kilimandzsárótól Nagymarosig c. könyvekben közöltekkel.
A kutatás tovább folytatódik
Továbbiak szerkesztés alatt