Kittenberger afrikai életútjának kutatása során bebizonyosodott, hogy az életmű egy egységben nem kutatható, ezért azt korszakokra szükséges bontani. Ezen korszakok időben és térben egy egységnek tekinthetők, ezért vizsgálatuk sokkal pontosabb és alaposabb munkát tesz lehetővé.
A KittenbergerKutatás a rendelkezésére álló dokumentumok valamint az ezek alapján elvégzett kutatómunka alapján Kittenberger ruvánai állatbefogó éveit Ruvána-Tirina korszaknak nevezte el, mely az 1910 június és 1912 május közötti időszakot öleli fel. Tehát ez a korszak nem a teljes 3. út, hiszen ezt megelőzően hosszú időt tölt a Mara felső folyásánál található ngare-dowaschi gyűjtőtanyáján, majd ezt követően Fernbach Bálint vadászexpedícióját vezeti.
A Ruvána-Tirina korszak tehát mind időben, mind térben jól meghatározható egységnek tekinthető. Megnevezését Kittenberger hatalmas állatbefogó táborának földrajzi elhelyezkedése adta, mely a Ruvána-sztyeppén a Tirina-folyó mellett helyezkedett el. Munkáját tekintve ez volt az elsődleges bázis. Gyűjtés, állatbefogás és vadászat céljából innen szervezete hosszabb-rövidebb útjait, ezeket követően azonban ide mindig visszatért.
Az oldal létrehozásának célja tehát, hogy a Kittenberger kutatás ezen időszakra vonatkozó eredményeit a fenti szempontokon túl, a jobb követhetőség és átláthatóság érdekében egy helyen tegye közzé.
Kötelezettség vállalás - Nehéz szavak, melyek az embert hajtják, űzik előre még a legkilátástalanabb időkben is. Folyton keresi, kutatja a lehetőségeket, hogy milyen módon tudja teljesíteni ígéreteit. Megfelelni másoknak és még inkább saját magának óriási teher, mely csak az akadályok fogcsikorgató leküzdésével tűnik el, visszahagyva a teljesítési...
"Tűnnek az évek. Harmadik afrikai utam egyik gyűjtőtanyáján, a Tirina nevű vizesgödröknél vagyunk. Az 1910. évet írjuk. A térképen hiába keresnők ezt a helyet. Ott ezt az összefoglaló elnevezés találjuk: Ruvána-sztyepp."
Kittenberger 1927-ben írja meg Vadász- és gyűjtőúton Kelet- Afrikában c. első könyvét. Nagy részében az 1903-tól 1914-ig tartó történéseket dolgozza fel. E nagy időtáv áthidalására naplói kelnek segítségére. Ugyanis szerencséjére, - de legalább annyira a mi szerencsénkre is -, útjairól naplót vezetett, melyek felhasználásával írta (írhatta) meg...
Nem hagy aludni a tomboló a vihar. Irtózatos dübörgéssel csapkodnak a villámok, nappali fényességet varázsolva hálómba, hol az izzó viharlámpa körül még most is ezrével döngenek az éjszaka zenebohócai a moquitók. Rongyos sátramat tépi-szaggatja az orkán és mégis bennem összemosódva a hangok és fények, gondolataim kanyargós labirintusába...
"Különben embereimet nagyon elgyötörte a fenséges szép vadon. Ők, a forró steppék gyermekei, rosszul érezték magukat itt a magas hegyek világában, hol néha napközben is mindent köbe borított egy-egy kósza felhő, s hol az őserdők tetején - mint az oda éjjeli szállásra járó maszaipapagájok - minden éjjel aludni járnak az esőt hozó fellegek."
"Hiába is kísérelném meg, hogy leírásommal a Ruvána-steppe ősi vadbőségét, a különböző antilopok, gnúk, hartebeestek (tehénantilopok), impalák, gazellák, zebrák, struccok stb. ezreket kitevő csapatait az olvasó elé varázsoljam. Azt csak az értené meg és hinné el, ki hosszú vadászutakat tett meg Kelet-Afrika járatlanabb területein."