Az ezerkilencszáznégy július tizenegyedikei oroszlán támadást követően Kittenberger Moshiba kerül, ahol azonnal megkezdik súlyos sebeinek ellátását. Doktor nélkül, mivel az ott állomásozó törzsorvost operálandó, aznap hagyja el a bómát.
Kittenberger az I világháború után 1925-ben tér vissza Afrikába. Hatalmas változásokat tapasztal. Első benyomásairól így ír:
Kittenberger számára a ruvánai állatbefogó camp remek lehetőséget adott a fogságban tartott különböző fajú állatok közötti kapcsolatok megfigyelésére. A vadállatok esetében így kötött "barátságok" korántsem természetesek, csupán a mesterséges, zárt környezeti körülmények hatására alakulnak ki.
1929 márciusában Kittenberger és Horthy Jenő egy különlegesen szép őserdei tisztásra tévedtek. Oly megkapó volt a látvány, hogy a még oly sokat látott két afrikanerből is érzelmek sokaságát váltotta ki. A Megváltozott Afrika című közös könyvükben külön fejezetet szánnak e csodálatos hely leírásának. Irodalmi érdekesség, ezt az élményt hogyan látta...
"A magasabb hegyvidék szubogóiban keleten és a kibirákban nyugaton egy gyönyörűen csíkozott, hatalmas nagyságú antilop él, a bongó (Boöcerus eurycers Isacci). Sajnos, ezt a kívánatos antilopot sohasem láttam, sohasem lőttem"
Az Állattani Közlemények 1982-ben megjelenő számában Demeter András és Topál György ír cikket KITTENBERGER KÁLMÁN KELET-AFRIKAI EXPEDÍCIÓI ÉS AZ ÁLTALA GYŰJTÖTT EMLŐSÖK címmel. Egy összefoglaló mű, mely a múzeum állatárában elhelyezett emlősök kommentált jegyzékét tartalmazza.
A Kittenberger könyveibe néha "becsúszik" egy-egy hibás dátum, melyeket csak speciális esetben lehet észrevenni. Azt, hogy valójában mennyi a hibás időpont hivatkozás csak az eredeti kéziratok alapján lehetne leellenőrizni. A kéziratok többsége azonban mára megsemmisült és természetesen nincs is szükség azok számbavételére. Felesleges szőrszál...
"Voi hegyek között, mocsaras katlanban fekvő maláriafészek, ahol párnapot kellett töltenünk, hogy a tehervonattal érkező poggyászt bevárjuk. Az angol területre nem váltottam vadászjegyet, s így Kittenbergerrel az időt a környék átbarangolására fordítottuk. Kittenberger botpuskáját vitte magával, érdekes madarakat lőtt és készített hazaszállításra....
"Világszerte úgy van, hogy a szépasszony nem mindig jó asszony. A legsötétebbnek elhíresült Afrikában a fekete bölcsek már régen megállapították, hogy a nagyon kívánatos szépség nem is lehet hű, mert hiszen minden férfi megkívánja"
Kittenberger 1903. év elején érkezik meg moshi katonai erődítményébe. A maláriától kimerülve, meggyötörve, 41 fokos lázzal az erődítményben működő katonai kórházba kerül. Több hónapot tölt el itt, amíg felgyógyul. Mint írja, az erődítmény vályogból épült, a kórház rendezett ,a célnak megfelel.Ide vonul be C.G. Schillings is feltehetően 1903 kora...