Ol Doinyo Ngai
Hangosan vonult a hatalmas karaván a Serengeti fenséges platóján kelet felé. Nem voltak meggyötörve, elcsigázva sem, holott már két hete úton voltak Shiratiból, hogy majd egy hónap múlva kiégett nátron sztyeppéken, idegrázó sötét őserdőkön, végeláthatatlan nádas és mocsár rengetegen keresztül meneteljenek, hogy valamikor megláthassák az út végét jelentő Nagy Vizet De a néger már ilyen. Énekkel múlatja az időt, és csak szólt egyfolytában, míg csak az afrikai alkonyat rájuk nem húzta az éjszaka hűvös illatát. De akkor jöttek más hangok s a néger kicsit összehúzta magát, lándzsáját védően marokra fogta, s van aki néhány gallyat dobott a kihunyóban lévő őrtálló tüzekre.
Még sötét volt, mikor újra elindultak. S csak szólt az ének újból s újból, köszöntve, hogy mindenki felébredt ezen a reggelen is.
Hamar kelt fel az egyenlítői nap. Déltájban a tikkasztó hőség megkezdte bontani a szafari rendjét, így megálljt parancsolva a vezető, ledobták súlyos terhüket, hogy gondolataik útvesztőiben idézhessék fel az otthon hagyottakat. Bár jó részük mindig ezt az utat járta, az időtlen vadonság gyermekei lettek, és a legöregebbek talán még Teleki Sámuel felfedező útján kezdték róni magányos útjaikat.
Forróság honolt a végtelen sztyeppén megidézve a délibábos fata morgánát, ezüstös vizeket, torz szüleményeket hozva a megfáradt vándorokra.
Vezetőik, a két fehér, messzelátóikkal kémlelték e sóvárgó vad vizeket, előtűnő és elmosódó furcsa alakokat, míg csaknem egyikük látcsöve célkeresztjében meglátni vél egy ezüstösen csillogó kiemelkedést. Régóta rója ő is az úttalan-utakat, ismeretlen fehér vadonságokat, de megakad rajta a szeme és már tudja az nem a délibáb groteszk játéka.
Megérkeztek. Előttük áll az Ol Doinyo Ngai az Istenek hegye...
1910 februárjában járunk. Kittenberger még az előző év végén neki lát, hogy szaktudásával és rutinjával megszervezze Fernbach Bálint hatalmas expedícióját, mely a Viktória-Nyanza keleti partjáról indulva, hónapokig tartó meneteléssel elérje a mintegy 800 km-re lévő Indiai-óceánt. A korban is nagynak számító szafari mintegy 150 teherhordó, elsősorban vegetábilis élelmiszereket szállított, hiszen csak hússal etetni az embereket nem lehetett. Hús pedig volt bőven. Kittenberger írja, hogy a szafari három-négy zebrát, antilopot vagy egy bivalyt játszva elfogyasztott egy nap.
Mintegy két heti vándorlás után érik el Ngai hegyét. "A kopár sztyeppéből kiemelkedő és még folyton füstölgő Öldönyó Ngai" a maszájok isten hegye. Lakóhelye Engai istenének. És valóban egy igen különleges vulkanikus hegy. Kitöréskor karbonitot is lövell magából, ami a nedves levegővel érintkezve mosószódává alakul, ezért a tetején ami hónak látszik valójában fehér hab.
Az igazat megvallva Kittenberger a hegyről többet nem is ír, környékét viszont mesebeli állattparadicsomnak írja le: "megtaláljuk ott Afrika összes jellegzetes nagyvadját, mint az elefántot, bivalyt, rinocéroszt, vízilovat, nagymacskákat, az oroszlánt és a leopárdot, a legszebb antilopot, a fejedelmi fejdíszt hordó nagykudut... és a "tinga-tingákat" (ősmocsarakat) soha el nem hagyó atyafiúkat, a szitutungát."
Hogy mennyire tudja, megérzi a jövőt írja: "Ez a hely mintha a Teremtőtől is vadvédelmi területnek lenne alkotva, és bizonyos, hogy idővel az is lesz, és sok tekintetben túl fogja szárnyalni az amerikaiak büszkeségét a Yellowstone Parkot..." És valóban 1951-ben létrehozzák a Serengeti Nemzeti Parkot...
Mint mondtam Kittenberger nem ír többet Ngai hegyéről, lehet, hogy csak elhaladnak mellette, viszont ír Oliondó hatalmas erdőségeiről, ottani vadászatairól. Titokzatos hely lehet, legalábbis számomra, mert egyetlen mai és egykori térképen sem találtam. Oliondó biztosan Ngai hegyének környékén van, mert többször is Ndassekera hegyvidék erdőségeivel együtt említi. Ezek pedig igencsak közel vannak egymáshoz.
Lehet, hogy az Istenek hegye megegyezik Oliondóval, vagy a földrajzi egységet hívta így? Nem tudom. Mindenesetre ez egy későbbi vizsgálódás tárgya lesz...
Kiegészítés: (2018.12.22.) Oliondo mai neve Loliondo, az Oldoinyo Lengai és Ndassekera között húzódó hegyvidéki terület
...és az utolsók még vissza-vissza néztek, hogy lelküket betakarja, és félelmes útjaikon védelmezze az irgalmatlan hegyisten Ngai...
