Fernbach Bálint

Fernbach Bálint

1871-1926

Fernbach Bálintról, a felsőroglaticai és szondi nagybirtokosról alig maradt az utókor számára is értékesnek tekinthető feljegyzés. Nagy Tibor mesélte, hogy a még élő cselédjei vagy napszámosai emlékében egy igen morózus, különc emberként élt tovább. A napszámosait mindig nagy gonddal válogatta, magasabb napszámot adva munkájukért. Az étkezések idejét követve mindig meglátogatta a mezőn dolgozókat, személyesen győződve meg arról, hogy kiadósan ettek-e. A hajtások alkalmával, akkor szokatlan módon, mindig apró édességgel, cukorkával jutalmazta a gyerekkorban lévő hajtókat.

Annak ellenére, hogy a Vojnich- és Fernbach-birtokok közel voltak egymáshoz, mégis a Tallián Emillel együtt való vadászatokra találunk utalásokat. 1905-1906 folyamán Brit-Kelet-Afrikában, Makindu állomástól az Athi folyóig, az Athi-plain és Donyo-Sabuk, valamint Nairobi állomások között folytatott vadászat során, a lőjegyzék tanulsága szerint 1 oroszlánt, 2 orrszarvút, 1 vizi-lovat, 4 Eland antilopot, 2 passzánt, 2 gnut, 6 zebrát, 6 vízi antilopot, 1 kudut, 26 Cook-antilopot, 14 impalát, 17 Grant antilopot, 1 redbuckot, 3 steenbuckot, 18 Thomson-gazellát, 5 Dick-dick-gazellát, 9 varacskos vaddisznót, 1 hiénát, 3 krokodilust, 1 pythont, 2 strucckakast, 2 túzokot, 7 marabut és 4 saskeselyűt lőnek le.6 ,,Ezenkívül sörétes fegyverrel lövetett mintegy 200 darab különböző szárnyas vad, mint kisebb nagyobb tuzok, francolin, gyöngytyúk, fogoly, fürj, nilusi vadliba, kacsa és szalonka." Tallián Emillel való közös vadászat eredményei azok a trófeák is, melyek a második világháború után kerülnek a Szabadkai Városi Múzeum raktáraiba 1907-es évszámmal

Feljegyzés igen kevés maradt róla, tollat irodalmi ihletéstől vezérelve szinte sohasem fogott. 1909-ben (február és március) Német-Kelet-Afrikában elefántot, bivalyt lő. 1910 első hónapjaiban Kittenberger Kálmánnal vadászik, 1911-ben a Ferenc József-földet Tallián Emillel látogatja. További életrajzi adatai ismeretlenek ezidáig a kutatók előtt. Ugyancsak Nagy Tibor, a vadász- és történelemtanár mesélte, hogy Fernbach az első világháború után főbelövi magát.

(Pap Árpád.: Nemes vadak és vadászó nemesek)

A Fernbach család apatini kastélya ma már nem áll, helyén csupán egy téglaszentély található.

Kittenbergerrel valószínűleg Damaszkin Arzénon keresztül ismerkedik meg. Damaszkin, - kinek segítségével jut el Kittenberger 1903-ban Afrikába - hasonlóan Fernbachhoz bácskai nagybirtokos és vadász így - bár írásos anyagot erről nem találtam - nagyon valószínű, hogy ismerték egymást. Másrészről Kittenberger 6 éves eredményes afrikai múltjának tudományos és vadász körökben egyébként is híre ment. Fernbachnak így jól jött, hogy tervezett Kelet-afrikai vadász expedícióját egy tapasztalt, a helyi viszonyokat jól ismerő szakember szervezze meg.

"1909 november 20.-án hagytam el végleg campemet (értsd: Hoppeles camp szerk.), hogy teljes erővel Shiratihoz igyekezzem, hogy a megboldogult Fernbach Bálint nagy expedíciójának százon felüli teherhordó seregét összetoborozzam, és a szafarinkat végleg megszervezhessem."

Hogy egy szafarit mekkorára kell szervezni, az a tervezett út hosszától függ. A teherhordóknak a vadásztanyák felépítéséhez szükséges eszközökön kívül rengeteg élelmiszert és vizet kellett szállítaniuk. Az élelmiszert tekintve,  - persze nem állati eredetű táplálékot, hisz arról a vezetők fegyvereik révén úgyis gondoskodtak - rengeteg zöldségfélét és gyümölcsöt kellett magukkal vinniük. Ezek nélkül súlyos C-vitamin hiány alakulhat ki. 

A skorbut általában a tengerészek, a felfedezők és a kalózok betegsége volt - Vasco da Gama legénysége 68 százalékát, Magellán pedig emberei 90 százalékát vesztette el a 15-16. század fordulóján a betegség miatt. Pedig csak egy kis citromlevet kellett volna inniuk.

1910 elején a Viktória-Nyanza keleti partjáról indul el a szafari, hogy hónapok múlva az Indiai-óceánig jusson. Hogy Kittenberger végig vezeti e ezt az expedíciót, kétséges. Ő maga első könyvében ezt írja: ".. Fernbach Bálint vadászexpedídióját vezettem a Viktória-Nyanza keleti partjáról kiindulva egész a tengerpartig" . Fekete István pedig ezeket írja: "Mielőtt azonban hozzáfoghatott volna egy nagyobb szabású gyűjtőtábor megszervezéséhez, Siratiba kellett mennie Fernbach Bálint bácskai földbirtokos hatalmas expedícióját megszervezni. Kittenberger mint "fehér vadász" vállalta ennek az expedíciónak vezetését, ami azonban nem tartott sokáig. Fernbach ugyanis mogorva és fölényes agglegény volt (akit saját famíliája sem "imádott"), és aki - miként Bornemisza - szintén hazai és feudális magasságból próbálta Kittenbergert kezelni. Ez pedig nem ment, sehogy sem ment... Kittenbergert akkor sem lehetett kegyes leereszkedéssel vagy megalázó (és indokolatlan) fölényességgel elintézni, amikor ifjú és nagyon beteg jövevény volt Afrikában. ... A részleteket nem tudjuk, de tény az, hogy ezt a "gazdáját" is rövid úton faképnél hagyta, és elment állatokat fogni sok reménnyel, amelyek - a szép eredmények mellett is - csak részben bizonyultak aranybányának."

Egyenlőre tehát ez a kérdés megválaszolatlan. Mindenesetre ez év júniusában megint a Ruvána sztyepén táborozik, és építi élőállatbefogó tanyáját.

Kettőjük későbbi együtt működéséről, már nem ír. 

2018 12.19.

Jegyzetem utolsó, nyitva hagyott kérdésére, valamint Kittenberger és Fernbach kapcsolatára vonatkozó, igen értékes információkat kaptam Komáromy Attilától a Vadász Könyvklub titkárától, melyet változatlan formában közzé teszek:

"Fernbach Bálint eredeti vadásznaplójának másolata ( másolta az unokaöccse 1963 IX. 1.-én ) nálam van ,amelyben a következőket tartalmazza : " Fernbach Bálint (1871-1926 ) feljegyzései két afrikai vadászatáról 1904-1905 ( Talián Emillel ) ,és a harmadik expedícióról 1909-1910 ,a másodikról 1907-1908 erről nincs feljegyzés. Vadászott még Ceylonon és a Ferenc József földön is Tallián Emillel ,jegesmedvére és rozmárra. 1914 őszén már meg volt szervezve az alaszkai vadászexpedíció,de ez a világháború kitörése miatt elmaradt " A napló végén megjegyzi a következőket: "Fekete Pista Kittyről írt könyvébe sajnálatos tévedések kerültek be nagybátyám 1909/1910 évi expedíciójáról ,amelynek " white hunter"-je Kittenberger volt. Így nem felel meg a tényeknek ,hogy "az nem tartott sokáig ", mert az expedíció épp 3 hónapig tartott s Kitty ennek vezetéséből az utolsó 2 hétben vált ki .Nem stimmel az se ,hogy " ezt a gazdáját " is rövid úton faképnél hagyta . Elválásuknak az okai ti. nem egészen a leírtak voltak. Nagybátyámnak több kifogása volt s több dolog nem tetszett " én is tudok háromról.......és ír az unokaöccs Kittenberger Kálmán becsületességéről ,egyenes jelleméről ,de makacsságáról is ,és valószínű ez volt az oka az elválásnak.!"