Kapcsolatok
Kittenberger az I világháború után 1925-ben tér vissza Afrikába. Hatalmas változásokat tapasztal. Első benyomásairól így ír:
Mikor a háború után számunkra is megnyíltak a határok, és nekem is végre alkalmam adódott, hogy Afrikába visszatérhessek, nem ismertem rá az "én" Afrikámra. És ezt a változást elsősorban a motor okozta... Mi, öreg afrikánusok is, akik vissza-visszasírjuk a régi "jó" időket és szidjuk az új autós korszakot, nélkülözhetetlennek tartjuk már az autó kényelmét.
Vége a vadászkirándulásnak; Kittenbergerék pakolnak 1929-ben:
Hogy Kittenberger "újkori" útjain mennyire fontosnak találja az autó szerepét, bizonyítja az a levél, amit Almásy László írt neki. Ez egy válaszlevél, melyet természetesen meg kellett, hogy előzze Kittenberger levele, ez azonban egyelőre még nem került elő.
Igen, ez az ember a legendás Almásy László utazó, Afrika-kutató, felfedező, aki 1922-től a Steyr cég megbízottja lett, és automobilok értékesítésével foglalkozott. Hogy hogyan ismerkedtek meg, ezidáig homály fedi, mindenesetre 1928-ban már kapcsolatban álltak egymással.
Hogy Almásy levelét pontosan megérthessük, s az abban közölt információk valóban használhatók legyenek, ismernünk kellene Kittenberger levelét is. Bízok benne, hogy egyszer az is megkerül...
Kedves Kittenberger!
A mellékelt levelet küldtem Pauchenne igazgatónkhoz és remélem, hogy az ügyet sürgősen elintézik. Nagyon bántana, ha nem teljesítenék kívánságát.
Gyárunktól értesítettek, hogy az ő intézkedésükre bocsátja rendelkezésre Springer a fegyvert, gondolom, hogy ezt a kívánt formában meg lehet változtatni. Ha jövő héten Bécsben leszek, feltétlenül személyesen is utánajárok az ügynek.
Nagyon kérem ha mostani sok teendője közepette egy percre ráér, beszéljen Motsidlocszkyval, hogy könyvemet a karácsonyi piacra hozza ki, ne pedig tavaszra. Pesten 25-e tájt leszek s félek, hogy akkor Magát már nem találom. Addig is rendelkezzék felettem a fegyver-ügyben és fogadja igaz szívből jövő "Weidmannsheil" kívánságomat.
A legnagyobb discretio terhe alatt megsúgom, hogy ha február, március, április havában kétségbeesett motorberregést hall valami mocsár közepéből, majdnem biztosra veheti, hogy velem találkozik.
A viszontlátásra tehát az itteninél nagyobb napsütésben
igaz híve
Almásy László
Nagyon köszönöm a jóleső Dedicatiót!
Szombathely, 1928, október 6.