Oliondó - Ndassekera - végtelen erdők
"Különben embereimet nagyon elgyötörte a fenséges szép vadon. Ők, a forró steppék gyermekei, rosszul érezték magukat itt a magas hegyek világában, hol néha napközben is mindent köbe borított egy-egy kósza felhő, s hol az őserdők tetején - mint az oda éjjeli szállásra járó maszaipapagájok - minden éjjel aludni járnak az esőt hozó fellegek."
Kittenberger 1911 szeptemberében elhagyja Ruvánát és a hónap 22. napján megérkezik Oliondó lábához. Ez a rövid út, valóságos felüdülés lesz Kittenberger számára. Közel másfél éve, hogy a Ruvána-sztyeppén kiépítette állatbefogó birodalmát. Hihetetlen nagy lelkesedéssel és várakozással vágott bele a munkába, de a mindennapok problémái, nehézségei úgy tűnt felőrlik idegeit, s talán ez vezérelte, mikor úgy döntött hogy egy egészen más világban próbál szerencsét. Ezt a vidéket még Fernbach Bálinttal közös vadászexpedíciójuk alkalmával ismerte meg bő másfél évvel ezelőtt.
E rövid "kószálásnak" egy egészen fiatal rinocérosz befogása volt a célja, melyből aztán nem lett semmi. Igaz, volt úgy, hogy már egészen közel került ehhez a célhoz, de több, addig még nem tapasztalt körülmény ezt meghiúsította, Mivel a remény csökkent a gyűjtemény pedig növekedett, október 8.-án elindulnak vissza, Ruvána felé.
Ez a döntés igen érdekes módon született. Kittenberger szenvedélyes szerencsejátékos hírében állt, s ebbéli tulajdonsága itt az őserdő mélyén sem hagyta nyugodni. Sorshúzással döntötte el, hogy maradjanak, vagy menjenek. Pár nappal korábban már volt egy döntést hozó sorshúzás, melynek eredményeképpen maradtak még pár napot.
okt. 5.
Tegnap este sokáig töprenkedtem, hogy elmenjek-e innen, vagy maradjak. Végre is a sorsra bíztam a dolgot. Matikó - az üdvöske és a legnégerebb néger - azt húzta ki, hogy maradjak. Tehát - nem szívesen bár - maradtam.
Az október hatodikai húzás aztán távozásra kötelezte. Ezt a döntését másnapra megbánta, de tudta indulnia kell,
okt. 7.
Holnap tehát elvonulunk. Bizony semmi sem valósult meg a mostani kiránduláshoz fűzött reményekből. Talán jobb is lett volna a campben maradni. Legalább ott nem éreztem volna azt a fájó érzést, mit ez a csodaszép vadonság szerzett nekem.
hiszen ruvánai tanyáját így is igen aggódva hagyta el:
szept. 18.
Sajnos érzem, hogy ez a kirándulás nem jár majd eredménnyel és hazaérve manageriám ugyancsak gyászos állapotban találom.
Megérzése nem csal, útban hazafelé már jönnek a hírek:
okt. 12.
Lefeküdtem már, 9 h van este, mikor idecsoszogott Matikó. Tehát a rossz hír nem késett sokáig. - Elpusztult 3 jimela,, 1 zebra, 3 thomi, 1 duiker, 7 Otocyon, ginstermacska, 1 manguszta, 2 szirtiborz, és egy tehén meg a borjú.
Bár ez a kirándulás nem hozza a várt eredményt, sok új tapasztalatot és e gyönyörű vidék örök emlékét adja a harmincadik évét október 10-én betöltött Kittenbergernek.
Részlet naplójából:
/Az alábbi napló részletet változtatás nélkül (beleértve a külalaki megjelenést és a helyesírást) a tulajdonos engedélyével adom közre!/
okt. 3. (Vasárnap)
Tegnap, hogy d.u. megeredt az eső, ágyba vágtam magamat, s este 9 h aludtam. Ha már így vagyunk - gondolám - aludtam tovább hajnalig. Kora hajnalban indultunk, még sötét volt. Különben felhős, borongós időnk volt egész nap. A 2 rh(inó). hullájához érve gyenge oroszlánordítást hallottam., majd az elcsusszanó nőstényt is megláttam. Bár a köd miatt nem láthattam tisztán, puskám szólt, s az o. - úgy láttam és Magambó is úgy látta - összeesett. Sűrű ködöt lehelt az őserdő minden fája, bokra, minden patak völgye és minden szakadék, s azért nem is mehettünk az o. lövése helyére. Vártunk jó darab ideig, hogy a nap felszijja, a szél szétkergesse a sűrű ködöt, de hiába. Visszahagytam tehát K-t és magam, tovább ballagtam, előzőleg azonban a gazember T.-t nyomozni küldtem.
Köd nem akart oszlani, alig bírtunk tájékozódni. Egy pocsolyánál egy friss hím oroszlán nyomára akadtam , már láttam egy- néhány oroszlánnyomot, de soha nem ily nagyot. Igazi októberi hangulat lepte el ezt a gyönyörű hegyvidéket, csak szarvasbőgés hiányzott, hogy teljes legyen az októberi hajnal. Legalább bivaly bőgne - gondolám - de bíz csend volt, csak egy-két turakó lármázott. Egy-két száz lépéssel odább furcsa hangok ütötték meg fülünket. Eleinte azt hittem T. ordítoz. majd, hogy egy elkésett hyaena. De később - közelebb érve - megismertem a szerelmes orrszarvú nászdalát, melyet már Szadiki , a gazember néger elefántvadász emlegetett. Nem ismertem volna rá, ha a kis rhinocérosz siránkozását nem ismerném. Furcsa koncert bizony az ilyen szerelmes rhinocérosz muzsikája. Hol uhu huhogás, hol hyaena nevető üvöltése, majd az oroszlán morgása, aztán fújás és nem tudom, hogy mi még? Utána mentünk, jól is ment minden, de az utolsó pillanatban, mikor már alig voltunk tőlük 20 lépésre, s már meg-megvillant egyik-másik óriás teste , fordult a szél és a 2 szerelmeskedő fújás, prüszkölés között elrohant. Káromkodás persze nem segített! Nyom volt (rh.) mindenfelé, csak fias rh. nyomára nem tudtunk akadni.
Engem nyugtalanított a nőstény o. dolga. Megkapom-e? Fekszik-e? Bár 2-en úgy láttuk, hogy felfordult, de Matikó úgy vélte látni, hogy besurrant az őserdőbe. . Én is éreztem, hogy egy kicsit magasan lőttem, s hozzá - nagy ijedelmemre - az őserdőben észrevettem, hogy a cordite 200 yardra van állítva. (Cordite puskám különben is nagyon hord.) Szóval a remény nagyon alá szállott Az oroszlános helynél senkit és semmit még vért sem találtunk, de valami kurrogott a sűrűben, persze nem követtem, de bolondság is lett volna. Ez a nőstény oroszlán, már vagy 7 nap óta lakmározott a dögön mely már csak bőrből, csontból és milliónyi féregből áll. Egész konyhát épített ott magának, s nem is mozdult el a döge mellől, nehogy a keselyűk és a hyaenák fölfalják azt. T. eljött, persze!, de ki is kapott. Ő azonban azt már megszokta. Pandasáró és Magambó még nem jöttek el.
Eljöttek azok is, de semmit nem találtak. Holnap a bivalybőröket szeretném hazaexpediálni a waszonyókkal. Készségesnek mutatkoztak, csak aztán éjjel el ne lépjenek. A waszonyók beszélik, hogy Öldonyó Sambu-nál sok nagyon a bivaly és nagy kudu is van. Elefántokról nem tudnak.
okt. 4. (hétfő) /Kittenberger, - egyenlőre általam nem ismert okból - ezeket a napokat 7 nappal visszadátumozta, így eredetileg okt. 10-ét ír ehhez a naphoz. szerk./ *
Túl a 3-ik X-en! Három hosszú évtized múlt el minden eredmény nélkül! De hát kár sopánkodni, azzal úgy sem segíthetek.
Ma otthon maradék és vártam - de hiába vártam - a nyomozók jelentéseit.
A bivalybőrök és a szarvak elindultak campem felé. Elérnek-e oda? Vagy 2 óra múlva elindulásuk után, már visszatért a managva mondván, hogy a wasonyók nem bírják a terhet cipelni. Bizony a wasonyók gyenge legények, dologhoz, teherhordáshoz nem szoktatta őket senki. Különben nekem szimpatikusak ezek a wasonyók. Elég értelmes feleleteket adnak és nem hazudnak olyan förtelmesen, mint a wandorobók.
Ma különben, hogy a várakozást elviselhetővé tegyem elővettem a sörétest és madarászni kezdtem. De hát így van ez mindig, , mert persze nem láttam lövésre, gyűjtésre érdemes madarat sem. s így csak 3 db készült.
Vagy ¾ óra, hogy lebukott a nap de a nyomozók (Magambó és Pandasáró) még mindig nincsenek itt. Persze jól kialudták magukat, s majd egész éjjel tereferélnek.
Magambó eljött (mindjárt itt lesz Pandasáró is) 2 rhinót (??)látott, de "szarvban igen szegények" voltak. Este felé egy hatalmas oroszlánt is látott (?). A bivalyok (ezt azonban hiszem) D. Sambu felé tartottak mind. Hiába itt 2-3 -szor lehet csak a bivalyt lövésre kapni.
Okt. 5. (kedd)
Tegnap este sokáig töprenkedtem, hogy elmenjek-e innen, vagy maradjak. Végre is a sorsra bíztam a dolgot. Matikó - az üdvöske és a legnégerebb néger - azt húzta ki, hogy maradjak. Tehát - nem szívesen bár - maradtam.
Hajnalban is oly nehezen indult a feltápászkodás, pedig akkor még nem szaladgálta át csontjaimat a köszvény, mint félórával később.
Tehát elindultunk és pedig teljes felszereléssel, tehát kis sátor, takarók, élelmiszer. 2 rh. útját választottam újra. A 2 rh. érve, bár előzőleg tiszta volt a lég, csak a nagy patak völgyét borította sűrű nehéz köd. - úgy elborított mindent egy kósza felhő - csak az őserdő legmagasabb óriásainak korona csúcsából látszott ki egy-egy darab - hogy alig látunk egy-két lépésnyire.
Úgy immel-ámmal kaptam át a corditot és a balcső teljes köpenyűje helyett, dum-dumot csúsztattam abba. Persze eszem ágában sem volt, hogy ott újra oroszlánra akadok, mert biztosan vettem hogy a tegnap előtti lövést és a naponkénti zavarást végre is megunta az oroszlán hölgy.
Oda érve a két faru maradékát nem bírtam meglátni, bár alig egy-két lépésnyire voltam attól a helytől, ahol a dögök hevertek. A felhő ködje eltakart mindent. Már alig egy-két lépés választott el a dögös helytől, lomhán rebbentek fel a közeli fákon lebzselő keselyűk, az őserdőben a dög szagát érző, éhes hyaena üvöltött. Mérges morgás, s bár szemeim szinte fúrták a ködfátyolt egy eltűnő oroszlán combot és egy o. farkat láttam. embereim szerint egy óriási sörényű és nagyságú hím oroszlán volt. ekkor megkap a tüdőgyulladásból kigyógyult Magombe. S előre mutat. Fogát mutogatva, mérges morgással nekünk ront egy nőstény. Szólt az expressz s aztán csend.
Még el sem oszlott a köd, már csodálhattuk az itteni nőstény oroszlán hihetetlen nagyságát. Fogai persze már rosszak. Csecsei szopottak, egy kevés tejet is fejtem ki belőlük. Tehát kölykeit az erdőben rejtegeti. Érdekes, hogy, szügye szőre szinte sörényszerűen hosszú. A hímet próbáltuk hajtani, de hiába, nem bújt elő. Milyen állat lehetett?
Földrajzi áttekintés
Oliondó - ma Loliondo - az észak-tanzániai Arusha-régióban elhelyezkedő kerület. A gazdasági téren egy egységnek tekinthető terület kisebb körzetekre tagolódik, és mintegy 10 települést foglal magába.
Mintegy száz éve Kittenberger látogatásakor ez a terület még lakatlan volt, de ma már ökológiai katasztrófával fenyeget a megnövekedett emberi tevékenység és a vadon élő állatok élőhelyeinek megsemmisítése miatt.
Ndassekera - ma Ndasegera - az észak-tanzániai Arusha-régióban elhelyezkedő hegységrendszer.
Térképi beazonosításához az alábbi korabeli térképeket használtam fel:
Aequatorial-Ost-AfrikaETH Zürich Bibliotek. Deutscher Kolonial-Atlas für den amtlichen Gebrauch in den Schutzgebieten
1895: Ndasekera
Mapova Sbirka PrF UK: Kartenbeilage 2. Vegetationsverhaltnisse. Landban der Eingeborenen. Plantagen. Farben und Zeichenerklarung.
1902: Ndassekera
Mapova Sbirka PrF UK: Blatt I. Bodenschatze. Produktionsmöglichkeit durch Sammeln und Jagd. Viehzuchut. Industrie.
1902: Ndassekera
David Rumsey Historical Map Collection: 72. Afrika in 7 Blaettern, Bl.4.
1905: Ndassekera
Deutsch - Ostafrika. Okt. 1905. Bearb. v.H. Mielisch u. W. Berg. Lithogr. A. Wagner u. A. Soeder. Vermittelnder azimutaler Entwurf (Hauptpunkt 6 (degree) s. Br., 35 (degree) o. L.). (inset:nebenkarte) Klima-Ndjaro und gebiete.'
1905: Ndassekera
72. Afrika in 7 Blaettern, Bl. 4. Stielers Hand-Atlas. 100 Karten in Kupferstich mit 162 Nebenkarten herausgegeben von Justus Perthes' Geographischer Anstalt in Gotha. Neunte, von Grund aus Neubearbeitete und Neugestochene auflage. Gotha: Justus Perthes. 1905.
1905: Ndassekera
Ndassekera ábrázolása egy korabeli térképen:
Kittenberger 1911 szeptember 20.-án hagyja el Ruvánát (kék kör) és 22.-én éri el Oliondó-Ndassekera térségét (piros kör):
Sajnos ezidáig nem került elő adat, melyből pontosabban meg lehetne állapítani, hogy a régió melyik részén járt. Leírásaiból, csupán annyit tudni, hogy táborhelyérről rálátni a Nátron-tóra és messze a Öldony Lengai vulkánra:
Este felé kószáltam campemtől keletre. Gyönyörű látkép nyílik onnan a "Nagyárokra". A nátron tavat, Öldonyó Lengait lehet onnan látni. Vadat azonban nem láttam. Az ördög ugyan utamba hozott egy erős bushbokot de elhibáztam. Kár volt a csendet zavarni.
Kapcsolódó cikk:
* Kiegészítés (2019. 04. 13.)
Kérdésemre megkaptam a választ, hogy t. i. miért dátumozta vissza naplóját 7 nappal Kittenberger:
" -., okt. 28.
Fene dolog ez bíz nagyon, a mi ma sült ki. 7 nappal előbbre jártam a naplómban. Ha én ezt tudom, ugy csak most kerülök haza Oliondótól, s valószínűleg egy kisrhinó és egy csomó bivalyszarv és bőrrel terhelten tértem volna vissza. De hát "Amry ya mungu"